Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


9. A lábunkban kell lenni a koreográfiának

 
Első darabom, mint a Miskolci Nemzeti Színház táncosa, a „Cigánybáró” volt, ami 1972. szeptember 22-én lett bemutatva. Rendezte: Hegedűs László. 
Friss tagja voltam a tánckarnak, de sikerült beilleszkedni, hiszen már a „Hawaii rózsája”-ban is együtt dolgoztunk. 
Volt nagy cigány-tánc szám benne,- elfelejthetetlen emlék, hogy az egyik előadás alatt hogyan felejthettem el, melyik lépés következik. Márpedig ez történt. Redőny le, de egyetlen percre sem álltam meg, ki tudja, milyen koreográfiát adtam elő, mire visszatértem az eredetihez.
Így már át tudom érezni, mikor a színészeknek megy le roló, – amikor a súgó hangját sem hallják meg, és csak a kollégák tudják kihúzni a gödörből. 
Nem tudom hanyadik előadáson történt ez velem meg, közel száz előadás volt belőle. Szerencsére nem a kezdetekben, mert akkor sokkal többet paráztam volna.
Mikor ez a szám következett, előtte mindig lememorizáltam a folyosón. Még a következőnél újra beleszaladtam a csapdába, ugyanott akadtam el. 
Mihelyt nem gondoltam rá, hibamentesen csináltam. Ugyanis nem a fejünkkel kell táncolni, hanem a lábunkban kell lenni a koreográfiának. Ha ezt sikerül elérni, királyság van.
Egy hónapon belül 3-4 -féle előadás is ment váltogatva. Tudni kellett, melyiknél mit kell előadni. Fő vezérvonal a jelmezünk, no és a megszólaló zene volt.
Mondom én, hogy ez nehéz pálya, de gyönyörű – csak sajnos rövid életű...
                             
 
 
          12592384_578395105652032_778721726279733643_n.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.