Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


60. A színházi ügyelők titokzatos világa

 
idézetek az ország színházainak ügyelőitől.
(forrás: MAGYARNARANCS 2013)
A premier után nagyobb úr a rendezőnél, szava szent, tekintélye megkérdőjelezhetetlen. Előadások sorsáról dönt nap mint nap, de a nézők elől mindig rejtve marad. Az ügyelő az egyetlen, aki megakadályozhatja a káoszt és fejetlenséget a színházban – és nem is fél élni a lehetőségeivel. 
Ha bármi történik, az ügyelő feladata a hibát kijavítani vagy a helyzetet megoldani, mégpedig úgy, hogy a néző az egészből semmit se érzékeljen. 
Az ügyelőt a színház íratlan szabályai szerint előadás alatt kizárólag a rendező utasíthatja, rajta kívül még az igazgató sem.
Az ügyelőnek olyan tekintélyt kell kivívnia magának, hogy minden egyes utasítását betartsa kivétel nélkül mindenki a színház falain belül.
Az ügyelő az igazgatótól a portásig mindenkinek a lelki szemetesládája, ezért néha egy kedves nővér és egy őrmester keveréke kell, hogy legyen. Az előadás zavartalan lebonyolítása azt is jelenti, hogy mindenki, akinek dolga van az előadásban, az adott este a saját lehetőségeihez mérten a legjobb formáját tudja nyújtani. Ezért szabály, hogy színésszel előadás előtt rossz hírt nem közlünk. Lehet, hogy az egyik este valakinek meg kell simogatni a fejét, másnap pedig valami durvát mondani neki. Az ügyelőnek a háromelemis díszítőtől a Kossuth-díjas színészig mindenkivel meg kell tudnia értetni magát, mert hiába dolgozik jól a színész, ha a díszítő aztán rosszkor engedi le a függönyt.
Az ügyelőnek ráadásul mindig higgadtnak kell maradnia. „Minél nagyobb a baj, a jó ügyelő annál nyugodtabb. Ha felemelné a hangját a hangosbeszélőben, mindenki azonnal tudná, hogy valami nem stimmel”

Rack Zsuzsa fényképe.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.