Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6.Első körben lecsúsztam a lehetőségről

                  1001085_567367946754748_8099350893376549815_n.jpg

Ekkor már két éve dolgoztam. Egy évet az Olajkutató Laborban, a Miskolci Egyetemen. Imádtam ott lenni, csupa fiatallal voltam körülvéve. A munka annyira nem dobott fel, de a környezet igen. A főnököm egy aranyember volt. Már majdnem egy hete dolgoztam, mikor a torna edzésen úgy léptem le az 1.30-as gerendáról, hogy a talajra érve kezemet bevertem a gerenda vaslábába. Csuklótörés. Könyökig érő gipsz. Így kezdődött a munkásságom, hat heti táppénzzel.
Ezen idő alatt – mivel a doki azt mondta, az ujjaimat mozgatni kell (alig látszott ki a gipszből) az én Keresztmamám döntött. Megtanított a gépírásra. Azaz, a titkárnőjét megkérte, aki lerajzolta az írógép klaviatúráját, az otthon a falra került, a kezemet alapállásba téve, a „térképről” tanultam a betűk helyét. Hasznos hat hét volt (később sok pénzt kerestem diplomamunka, és színházi szövegkönyv gépelésével) Meggyógyult a kezecském, és mentem vissza a laborba, az olaj felületi feszültségét mérni.
Keresztanyám, aki tíz éves koromtól nevelgetett, mivel ő gyermektelen volt, azaz özvegy, és férje halála után a 6 hetes gyermekét is eltemette, kölcsönkért a szüleimtől. Jól jártunk egymással-, szóval Keresztanyám, akkor azt mondta, a jó társaságból nem lehet megélni, és „átrendezett” ahhoz a vállalathoz, ahol ő könyvelőként dolgozott. Ez nem az én világom volt, ráadásul még a Közgazdaságit technikumot is elvégeztette velem (legyen dokumentum, mennyire értek a munkámhoz.) Nem szerettem csinálni, csak jó gyerek voltam.
Továbbra is szorgalmasan jártam edzésékere, és versenyekre – elég szép éremgyűjteményem van. 
Mivel a színháznál már kisegítő táncos voltam (nagyon hivatalos engedély kellett hozzá, amit – igazgató kért igazgatótól. A próbákra, és az előadásokra szabadidőt kaptam, de szerintem a főnököm már akkor érezte, hogy curikkolok kifelé az irodából. És valóban így volt, de közben megint összetörtem magam az edzésen. Most a lábam tört, A Sportcsarnokból valamelyik kosaras fiú Trabantjával vitt a sebészetre. Majdnem derékig érő gipsszel érkeztem haza mentővel, este kilenckor, ahol a kapuban Édesanyám zokogott, Keresztanyám vigasztalta. Megint kiesett hat hét a munkából, és sajnos a színpadi feladataimat sem tudtam teljesíteni, nem átszerződni. Pedig akkor már hívtak. Az „átszerződés” a következő évadra tolódott. Az akkori főnököm próbált visszatartani, ígérve fizetésemelést, és bármit, de akit egyszer a „mozdony füstje megcsapott”....
kb. 1972.
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nem semmi.......

(Sebestyén Katalin, 2017.09.20 21:16)

Nem semmi leányzó voltál,( és vagy most is)!