Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


49. Zsuzsa néni

 46 évesen „néni” lett belőlem. Igaz, ügyelői pályám kezdetén, az „Angliai Erzsébet” gyerek statisztái is néniztek – bár akkor csak 31 éves voltam, de egy 9-10 éves gyerek ne is tegezzen.
Ez tetőzött be 1977-ben Erich Kästner: „Emil és a detektívek” című (zenés bűnügyi játék gyermekeknek) darabjának kapcsán.
Furiknyi gyerek hemzsegett körülöttem, hiszen ők voltak a főszereplők. 
Elevenek, pajkosak, nem volt könnyű kordában tartani őket. De nem lehetett haragudni rájuk.
Volt egy helyes kis kölyök, picit duci, nagyon jó eszű, mindent azonnal megértett, megtanult, viszont nagyon szeretett enni. Az egyik előadás szünetében – amikor a műszak átállt a következő felvonásra – ő ott lopakodott a kellékek körül. „Fogyó kellék” hegedűtokban keksz – ha jól emlékszem. A kisinas vagy nagyon éhes volt, vagy csak nassolni akart, tény, hogy a bekészített fogyó kellék idő előtt elfogyott. De volt esze, mert értesített róla (a lelkiismeret) „Zsuzsa néni, a kekszet valaki megette, nincs benne a hegedűtokban.” Haragudni sem lehetett rá, annyira aranyos volt a kis huncut. Persze, ma már felnőtt férfi, nem is igazán tudom, mi lett a sorsa. Próbálom őket összeszedni, mert nagy élmény volt a gyermeksereg. No és én, mint néni....
 
 

Rack Zsuzsa fényképe.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.