Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


47. Egy felejthetetlen „beugrás”


Ügyelőként is volt jó pár beugrásom. 
A legemlékezetesebb számomra 2001-ben volt. Gogol: „Egy őrült naplója” című előadása, a Játékszínben, ami egy „szobaszínház” – azaz a nézőközönség teljesen testközelben van. Kis színpad, néhány soros nézőtér. 
A darabot Csiszár Imre rendezte, a címszereplő pedig Földi László volt.
A beugrás – vagyis a darab átvételének az volt az oka, hogy aki addig ügyelte – „katonaszolgálati idejét töltötte a színházunkban” – s mivel az lejárt, egyik napról a másikra távozott. 
Ezúton is köszönöm a rendezőnek, hogy rám esett a választása – igaz addig is sokat, sok darabban dolgoztunk együtt.
Az ember ilyenkor mindig szorong egy kicsit, hiszen úgy kell mennie az előadásnak, mintha misem történt volna. Úgy gondolhatnánk, hogy egy, egy-szereplős darab, nem nagy durranás. Pedig hatalmas durranás volt, sőt...
Ahhoz, hogy biztonsággal kezemben legyen az előadás, egy „beugrópróbát” is kaptam, Ugyanis, a szereplő száma valóban csak egy volt, de a technika...... nagyon sok jelenet, nagyon sok változással, amit én a színfalak mögött állva, egy 20×20 centis fekete tüllel lefedett nyíláson keresztül kimeresztett szemekkel vezényeltem le. Sem a világosító, sem a hangosító nem látott rá a színpadra, mindent fényjelzéssel csináltak – amit tőlem kaptak.
A legnagyobb baj ott kezdődött, hogy az „elődöm” nem nekem csinálta az ügyelő példányt – ahogy tanultam Nagy Laci (bácsi) -tól, mert akkor azonnal tudtam volna tenni a dolgomat. Konkrétan semmi nem volt beleírva a példányba, mert ő hat hét alatt megtanulta mi a teendője. Egy-egy szösszenetre rátaláltam. Mint végszó: „Laci feláll a székre” – sötét. Jaj nekem, bekukucskáltam a tüllön keresztül. Milyen székre, és az hol van? És hol van Laci? Ez alatt a próba alatt mindent helyretettem a példányban, és az első előadás alatt mellettem állt a rendezőasszisztens. Mikor érezte, hogy már megállok a saját lábamon, „magamra” hagyott, és kívülről követte az előadást. (ez kötelező feladata volt – nem mindenki tartotta be, lesz arra is példám) 
Megszerettem ezt a darabot, bár eleinte az volt az érzésem, hogy Földi Laci nem bízik bennem. Mintha sietett volna, hogy túl legyünk rajta, ne rontsak semmit. De nem rontottam. Ha az ember koncentrál, nincs ideje pánikolni. Csuda változások voltak benne, majd egy teljes műszaki csapat nyüzsgött a sötétben az átállásoknál. Volt benne eső. A nyakamba csurgott a víz, mert ott kellett állnom az ajtónál, amit végszóra ki kellett nyitnom.
Aztán Laci is visszaállt a tempójába, minden rendben ment.
Szerettem a mozgalmas, sok változásos darabokat, mert azokban munka volt. Persze akadt „pihenő” darab is, amikor hosszú perceken át csak lapozni kellett a szövegkönyvet, se változás, se függöny, se hívás.
Jobb volt dolgozni...
 
 
 
Rack Zsuzsa fényképe.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.