Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


40. Nyár Szentendrén


A következő nyáron Szentendrén töltöttem másfél hónapot kb. 1984. június-július. 
A megtisztelő felkérést megint Csiszár Imrétől kaptam.
Az ő korszakában volt állandó társulata a színháznak, összeszokott csapat. Egy nagy maréknyit választott ki a bemutatásra kerülő darabhoz.
Ez volt: Carlo Goldoni: „Két úr szolgája”
Szentendre egy ékszerdoboz – ahogy szokták emlegetni. Mikor odaérkeztünk, hűvös volt, esett az eső, sokszor szorultunk be egy kultúrház termébe próbálni. De kint a szabadban???? Annyira jó visszaemlékezni rá. Hosszú volt a próbaidő, és sokszor is adtuk elő, voltak esőnapok (ha a kijelölt időben az eső elmosta az előadást, volt helyette másik dátum) 
A színpad a főtéren volt, én a sarki „zöldséges boltból” ügyeltem. Kaptam egy vóki-tókit (CB rádiót) egy volt a súgónál a tér másik oldalán a templom mellett (izgalmas volt) Nem egyszer fordult elő, hogy az iskolában öltöző művészekért fel kellett szaladnom, pedig az öltözőbe is le volt téve egy ilyen adó-vevő. 
Istenem, múlt évezred: Amikor a zöldséges boltból adtam az instrukciót a világosítóknak, és beleszólt egy vad idegen hang – ugyanazon a hullámhosszon: „Megvettem a villanybojlert, viszem haza az anyósomnak.” Alig bírtuk kikönyörögni a vonalból, hogy éppen egy előadásba szólt bele. 
Másik kedvencem, a Duna partján egy presszó, ahova a fiúk előszeretettel ültek be meccset nézni. Ott nem szólt a vóki-tóki, vagy én futottam le, vagy a súgó, és razziázott.
Még a próbaidőben történt: Mindenféle kunsztok kerültek a darabba. Truffaldino (Szirtes Gábor) bármilyen mutatványt bevállalt. Így esett, hogy egy betonasztalon a fejen átfordulás nem sikerült túl jól – konkrétan, elterült a földön, és hófehérre sápadt. Azonnal körbe fogták, felsegítették, azt sem tudták, mit csináljanak vele. Én pedig:„nyúlcipő” – szerencsére közel volt a mentőállomás, már robogtam is. Pont úgy, mint ma: A sérült neve, anyja neve, stb. stb. Mondtam, menjenek, mert összetörte magát. Gáborunkat összetákolták, nagyon strapabíró volt. Remélem ma is az. Ez felejthetetlen élmény – nem a legjobb kategóriába téve.
Szentendrén nyaraltunk is mert amikor lementek a próbák, és már csak előadás volt esténként miénk volt a világ.
Én a már összeszokott súgó hölggyel egy családi ház pici garzonjában laktam, ami valójában egy garázsból volt kialakítva.
Ez a nyár is szépen telt el, és persze hozott némi pénzmagot is....

Rack Zsuzsa fényképe.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.