Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


34.Tanuló évem, sűrű feladatokkal


Az 1982/83-as színházi évadban tíz bemutatóm volt.
Ebből nyolcat ügyeltem. (kettőben még a színpadon tevékenykedtem)
Kiemelném Peter Shaffer: BLACK KOMEDY című komédiáját.
Eredetileg nem az enyém volt a darab, hanem azé – az egyébként remek ügyelőé, aki – sajnos – rohamosan tette magát tönkre, és alkalmatlanná vált ehhez a munkához (Sajnos, már nem is él, 1986-ban ment el, ha jól emlékszem – fiatalon – és saját választása volt)
A darab az akkori Kamaraszínházban került bemutatásra, ami az anyaszínházon kívül, a Kossuth utcában „lakott”. A termet, ahol volt a színpad???.... és a nézőteret, alig lehetett „felmelegíteni”, villanykályhával fűtötték. Volt előadás, ami az „embertelen” körülmények miatt le lett fújva.
Szóval, ezt a darabot beugrással vettem át, azaz próba nélkül.
Nem volt könnyű dolgozni ügyelőpult nélkül, összesen egy mikrofon állt a rendelkezésemre az emeleten – ahol a színpad volt, míg az öltözők a földszinten laktak. Csak hívni tudtam, a függönyt kézzel lehetett szét-, és összehúzni. Ez a darab függöny nélküli volt, de ha operettet játszottunk, huzigálni kellett. Egy díszítő feladata lett, ő széthúzta, majd leült egy székre, a kihúzott függöny „takarásába” – kijönni sem tudott a felvonás végéig. Én kint izgultam, mikor össze kellett adni a függönyt hogy, ébren van-e, vagy szunyókál...
Szóval: „A Black Comedy zseniális trükkje, hogy míg a szereplők a sötétben tapogatóznak, addig a közönség mindvégig fényesen mulat” Ezt a mondatot a Centrál Színház oldaláról „nyúltam le” – remélem elnézik nekem.
Tehát fordítva működnek a dolgok. Ami sötétben történik, azt mutatja meg a közönségnek, ami látható a szereplőknek, azt sötétben csinálják, a közönség csak a közlekedést hallja, és nevet.
Azt hiszem mindannyiunk kedvence volt...
(A fotót Veres Attila készítette)

Rack Zsuzsa fényképe.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.