Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. Nehéz kenyér

Már iskolába jártam, nem kellett kísérni, közel laktunk hozzá.
Elég hamar „kiszimatolták” a pedagógusok, hogy „balerinának” készülök, – ó én szegény – minden iskolai rendezvényen elő kellett valamit vezetnem. 
A balettiskolában már nem csak bukfenceztünk, hanem elkezdtem tanulni a pozíciókat, a különböző rúdgyakorlatokat.
A balett nyelve francia. Ma sem tudok franciául, de a gyakorlatokkal már tisztában voltam.
Nehéz kenyér. Minden alkalommal ugyan az, ugyanabban a sorrendben, fáradhatatlanul gyakorolni, és gyakorolni. (és ez végig kísérte a táncos éveimet. Minden nap a baletteremben, a rúd mellett kezdődött. Egy órás „bemelegítés”) Az órákon trikóban voltunk, de a vizsgákon „balettruhában”. Az enyémet Édesanyám varrta, és a lábacskámra illő „két piciny fehér balettcipőt” is.
Majd következett a spicc cipő...
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Szép

(Sebestyén Katalin, 2017.09.20 20:47)

Szép emlék és milyen jól össze van szedve,rövid,tömör és sokatmondó,a sorok közt is olvasható.