Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


25. Mi is az „ügyelő” dolga?

 

Kicsit kilépek a kulisszák mögül. Azaz, talán jobban belesüppedek. Hiszen semmit nem meséltem még arról, hogy tulajdonképpen ki is az „ügyelő”?
Ez most hirtelen jutott eszembe. Ugyanis a rádióban éppen egy ügyelővel volt fél órás interjú. Jó volt hallgatni, és ugyanazt hallottam tőle, amit anno az akkori főrendező (Csiszár Imre) – aki kiemelt a tánckarból ügyelőnek, azt mondta: „AZ ÜGYELŐ, AZ ELŐADÁS KARMESTERE”. És ez így van. Összes teher a vállunkon van, egy rossz mozdulattal tönkre tehetjük az előadást, de egy jó gondolattal meg is menthetjük. 
Megpróbálom összefoglalni, mi is dolgunk. 
A darab összes próbáján részt vesz az ügyelő, (hiszen ő hívogatja a művészeket színpadra – talán ennyi fogalma van a civil embernek erről a szakmáról). Saját szövegkönyvet kapunk, amibe a próbák alatt minden fontos dolgot jegyzünk. Mikor kell belépnie a színpadra a színésznek (végszó), aláhúzva, hogy ellenőrizni tudjam, belépett-e, de sokszor olyan helyről érkezik, ahol nem hallja a végszót, akkor a helyszínre kihelyezett jelzőgombbal indítja az ügyelő. Vannak olyan próbák, amikor csak két szereplő van a színen, de akkor is ott kell lennünk, ha nincs is tennivalónk.
Én a „rendelkező próbákat” szerettem, mert akkor derült ki, hogy ki, honnan, hova, mikor lép színre. Ez a példányba bekerült. 
Nagy Laci (bácsi), a példaképem aki a mi főügyelőnk volt, azt mondta: „Az ügyelő nem magának készíti a példányt, hanem a kollégájának, mert ha ő lebetegszik, és átveszik tőle a darabot, úgy kell eligazodni a példányon, mintha ő készítette volna/ 
Ez nálunk jól működött, másik két kollégámmal – akik szintén táncosokból lettek ügyelők. Nem egyszer fordult elő, hogy át kellett venni más előadását, vagy betegség miatt, de az is előfordult, hogy tévedésből két helyen ment olyan előadás, aminek én voltam az ügyelője. Ilyenkor a könnyebb darabot adtam le, ne legyen nagyon komplikált az átvevőnek. Ment minden, mint a karikacsapás. Nekem sok beugrásom volt, amely darab végül az enyém maradt, de ahányszor csináltam, mindig éreztem, hogy nem a sajátom. Hiszen nem ültem ott a próbákon. /Beugrásokról majd külön mesélek./
És, amikor elérkezik a főpróba hete, onnan nagyon mozgalmassá válik az élet.
Összeáll a darab, jön hozzá a világítás, és a /prózáknál/ különböző hangeffektusok, aminek a végszava szintén bekerül a szövegkönyvbe. Mivel ilyenkor már jelmez is van a művészeken, jegyzetelni kell, mikor kinek kell átöltöznie, helyszínen gyorsan, vagy az öltözőben. Öltöztető-fodrászkérés rögzítve, időbe bemondani a hívóba, hogy már ott várják a szereplőt, ahol, és amikor kell.
Jelenetek változásához hívni kell a díszítőket, (Műszaki dolgozók) ha kel világosítót is. Mikor a függöny mögött történik a változás, a függöny leadását és visszanyitását is az ügyelő kezeli. Kívánság szerint. Lehet „kortina” – amikor lefelé-, és felfelé működik –, és van a „bayreuthy” – amikor a függöny két oldalról leomló és a színpadnyílás két sarkába felhúzható.
Valamikor ezt a zsinórpadlásról kezelte a függönyös, a mai technika már annyira jó, hogy egy gombnyomással az ügyelő is meg tudja oldani.
Van még vasfüggöny is, – ami tulajdonképpen a tűzvédelem miatt van, azaz, ha előfordul ilyen, elválasztja a nézőteret a színpadtól.
De tapsrendhez is használatos, amikor a közönség tombolása nem múlik, az ügyelő leadja a vasfüggönyt, (bár ahhoz kell ott lennie szakembernek is, nehogy alatta maradjon valaki) a vasfüggöny ha földet ért, kinyitható ajtaján még kimehetnek a művészek learatni a sikert...

Rack Zsuzsa fényképe.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.