Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


21. Nyüzsgés az ügyelőpult körül

 

Szinte a kezdetek óta nagyon izgatott, mit csinál az ügyelő? Sokszor álltam a háta mögött. Nagy Lacinak hívták – nekem kizárólag „bácsi”.
Még csak kisegítő táncosként csöppentem a színpadra (a darab a „Hawaii rózsája” volt – amit azóta sem játszottak a Miskolci Nemzeti Színházban, pedig nagyon klassz nagyoperett) Szóval a második próbán megkérdezte Nagy Laci „bácsi” – nem te szerepeltél a Kamaraszínházban a „Hamupipőkében” pici lányként?
Nagyon csodálkozva néztem rá, hogy a fiatal hölgyben felismerte a kislányt. Nagyon kedvelt engem, sok mindent elnézett, mindenkivel előfordulnak olyan dolgok, amiért akár fegyelmi is járhatott volna. Egy eset a „Vadnőkben” elfelejtettem cipőt váltani – persze ilyenkor az öltöztető is hunyó – nem szólt rám érte, pedig meglehetősen ciki lehetett lentről nézve 7 piros topánka között egy fekete. Volt, hogy elfelejtettem a rúzst használni – nagyon gyűlöltem, mindig az utolsó pillanatban fentem magamra, és... volt, hogy akkor sem. Nem volt szabad a színpadon gyűrűt viselni, sőt a köröm lakkozása sem volt minden darabhoz illő. Még az is helytelen volt, ha nyáron a napon négerre sültem, és látszott a fürdőruha pántjának a helye, vagy, ha nem sminkeltem le a pirossá sült arcomat. Sok szabály – mind betartandó.
Egyszer ő is nagyot vétett. Elfelejtett minket hívni a jelenetünkre. Én, – mivel örökké körülötte nyüzsögtem, annyira élveztem a munkáját, tudtam, hogy idő van, hamarosan végszó, de rajtam kívül senki nem jött le a 3. emeleti öltözőből. Észrevette az ügyelő, hogy átlapozta a hívást, és a lányok úgy estek be a színpadra, hogy én már a „bárpultnál” ültem. De ők hiányoztak. Szépen, ügyesen andalogtak be. Akkor nagy volt a rémület, ma úgy emlegetjük a lányokkal, hogy könnyesre nevetjük magunkat...
 

Rack Zsuzsa fényképe.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.