Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


9. Hajthatatlan voltam

2018.02.03

A nyár gyorsan elrobogott, de a gipszem még egy darabig megmaradt. Aztán annak is elérkezett az ideje, hogy leveszik rólam Már nagyon vártam. Annyira össze fonnyadt a lábam, gipsszel együtt voltam 46 kiló. Végre megszabadulhattam tőle. Pille könnyűvé váltam. Érdekes volt az érzés, hogy nem kellett tovább ekkora terhet cipelni.

Örültem, végre szabadon, és már terveztem, hogy folytatom a torna edzéseket. Túl azon, hogy hosszú időre le is tiltottak, egyelőre nem is tudtam volna csinálni.

Maradt a munkahelyem, és közben az esti iskola. Már nagyon szerettem volna túl lenni rajta, valamint talpra állni, és átszerződni a színházba.

De a lábam még legalább fél évet kért a teljes gyógyulásra. Persze ettől az irodában lehetett dolgozni.

A testnevelő tanárt is szerettem volna már látni. Mert mégis csak incselkedtünk egymással. De most, csendben volt. Pedig az előző udvarlóm leakadt rólam. Az viszont nagyon fájt, mert egy másik kolléganő nyúlta le tőlem. Ráadásul Keresztmamámtól tudtam meg, hogy miért nem jött többet hozzám látogatóba. A hölgy, nagyon szép volt, az igaz. Hamarosan össze is házasodtak, és egyszer annak a hírét hallottam, hogy a felesége öngyilkos lett, a Bükkben végzett magával. Kb. 23 évesen.

-

Az idő robogott, kezdődött egy új esztendő, 1972.

Februárban indul a következő szezon szerződtetések ideje. Vártam nagyon, kapok-e ajánlatot az 1972/73-as szezonra?

Lassan felépülök teljesen – határoztam el.

Keresztanyámnak bejelentettem, táncos leszek a Színházban. Jövő augusztustól.

A munkahelyemen a főnököm már érezte, hogy curikkolok kifelé. Mikor be is jelentettem, próbált visszatartani, még fizetésemelést is ígért. De én hajthatatlan voltam.

Így, hát elengedtek....

10341701_358788857612659_4258602371725054792_n.jpg

Első előadásom (Cigánybáró)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

katalin.sebestyen@freemail.hu

(Sebestyen Katalin, 2018.02.06 12:57)

Nem volt más lehetőségük :)

katalin.sebestyen@freemail.hu

(Sebestyen Katalin, 2018.02.06 12:47)

.........és milyen jó,hogy elengedtek,ugye? !

ludvignebori@gmail.com

(Ludvigné Móricz Borbála, 2018.02.03 13:38)

Köszönöm Borika. Tudod, hogy igyekszem győzni. Nem mindig sikerül, de törekszem rá.
Puszi

baranyipalne@citromail.hu

(Baranyi Pálné, 2018.02.03 13:37)

Erzsikém, nem regény írok, hanem sztorikat. Holnap még egy rövidet kapsz. Ez a mai nem is volt olyan rövid :)

baranyipalne@citromail.hu

(Baranyi Pálné, 2018.02.03 12:52)

Olyan rövid volt,úgy tetszett.Várom a következőt.

ludvignebori@gmail.com

(Ludvigné Móricz Borbála, 2018.02.03 10:15)

Elérted a célodat, ha sok küzdelem árán is, de megérte! Gratulálok a kitartásodért!