Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7. Második balesetem

2018.01.27

Azért is szerettem az Egyetem területén dolgozni, mert a középiskolából kikerülve, átkerültem a Miskolci Egyetem MEFC -Torna csapatába. Az edzések a városunk Sportcsarnokában voltak. Miénk volt a terem széle, középen pedig a MEAFC kosarasai dobálták a labdát. Egy jóképű kosaras srác nagyon utazott rám. (Azt hiszem tornatanár volt) Ő nem mert szólni, de az edzőmmel üzent nekem. Hiszen olyan messze voltunk. Ő középről nézett miket műveltem a felemás korláton. Volt egy gumiasztalunk, azt edzés után volt szabad használni. Vetélkedtünk érte. Micsoda élmény, égig ugrani rajta, és magasan szaltózni, balesetmentesen, hiszen a gumiasztalra ha ráesünk, semmi bajt nem okoz.

Nagyon szerettem az edzéseket. A szaltózásnál a földön, az edzőm jött segítségre, hogy minél magasabbra tudjak ugrani. Már magasan voltam, amikor hozzám lépett, ekkor egy picit meglökött, és a saját megfeszített vádlim törte el a fibula vékony csontomat a bal lábamon. Kicsikét összezuhantam, majd a csarnok másik felén kosarazók, akik szintén edzettek, nem mondom, hogy százan, de sokan rohantak hozzám segíteni. Az egyik kosaras srác hamar összekapta magát, és vitt a Trabantjával az SZTK ügyeletére. Nyüszítettem magamban, nagyon fáj egy csonttörés. Sokat kellett várni, az edzőm is ott volt velem. Reklamált, mert szinte azonnal kellett volna valamit tenni. Azt mondta az asszisztens, hogy ez sportoló-lábat, nem gipszelheti be akárki. Igencsak besötétedett, mikor rám került a comb középig érő gipsz. Utána betettek egy mentőautóba, és hazavittek.

Keresztanyám és Édesanyám álltak a kapuban, mikor megláttak kivánszorogni a mentőből. Édesanyám zokogott.

6 hétre kaptam ezt a szép „borítót”. Hetente mennem kellett ellenőrzésre a gipszemmel. Röhej. Miből gondolták, hogy lebontom magamról? Bicegtem, a rendőrlámpánál és egy rendőr segített át, mert rövid volt a zöld jelzés

Ez már a második balesetem volt.

Úgy tűnt, nem leszek én a tánckar tagja, legalábbis egyelőre...

gipszben.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

katalin.sebestyen@freemail.hu

(Sebestyén Katalin, 2018.01.27 10:58)

Hat ballábas vagyok :( de kiúsztam belőle, csak hosszú volt a gyógyulási idő

katalin.sebestyen@freemail.hu

(Sebestyén Katalin, 2018.01.27 10:55)

....és lettél,Te ezt is legyőzted,erős emberke!

ludvignebori@gmail.com

(Ludvigné Móricz Borbála, 2018.01.27 10:44)

Legyél csak kíváncsi Borika. Nem ő volt. Nem tudom ki tett a Trabantjába, a csillagokat láttam. Utána sokáig nem láttam, hiszen legalább fél évet hagytam ki. Utána is csak óvatosan. De akkor jött érdeklődni, hogy rendbe jöttem-e?

ludvignebori@gmail.com

(Ludvigné Móricz Borbála, 2018.01.27 10:27)

Mozgalmas életed volt, ehhez hozzátartozott, hogy néha történtek kisebb-nagyobb balesetek is! Az a kosaras srác vitt a Trabantjával az SZTK-ba, aki nagyon utazott Rád? Ne legyek ilyen kíváncsi? puszi!

baranyipalne@citromail.hu

(Baranyi Pálné, 2018.01.27 08:53)

Megint nagyon fürge voltál Erzsike. Köszönöm. Hát.. törtem zúztam magam.
Nehéz pálya volt az is

baranyipalne@citromail.hu

(Baranyi Pálné, 2018.01.27 08:40)

Zsuzsikám.
Mozgalmas egy ifjúkor volt.Mindig történt valami.Pláne a lábadat jól kifárasztottad mindig,és még most is,de azt hiszem a mozgás szeretete nem rossz tulajdonság.Hasznodra van a mai napig.Puszi.