Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


42. Szeretem az otthonomat.

2018.05.13

Még mindig lehetne szépítgetni, hiszen úja és újra kitalálok valamit. Igyekszem olyan állapotban tartani, hogy mindig jól érezzem magam benne.

Rengeteg virág is van szebbé teszi a lakást. Bizony van virágom bőven, bár már sok növény pusztult el, nem tudni, mitől. Én úgy törődöm velük, mint egy gazdi a kutyájával. Beszélgetek hozzájuk, ha pergetik a leveleiket, néha megrovom őket. Ezt a telet (2017-18) nehezen viselték. Minden nap köszöntöm őket, úgy a nagyszobában mint, a kisszobában a családomat a fényképeiken.

Kemény telünk volt, ahogy én is nehezen bírom a frontokat, úgy a növények is nehezen viselték. Dédelgettem őket, talán össze tudják kapni magukat.

Az ablakom Dny. felé néz. Remek a kilátás, a Bükkre látok, amit nagyon szeretek. Az égbolton naponta tömegével röpködnek a repcsik. Csak jönnek és mennek, sűrűn becsíkozva az égboltot. Mindig azon sóhajtozom: „milyen jó lenne, ha a városi közlekedés lenne ilyen „szapora”

Amikor ideköltöztem, még dolgozott a Lenin Kohászat. Hát az a zaj rettenetes volt. Ahogy a forró vas sistergett, még a belvárosban is hallani lehetett – gondolom én. Három műszakban ment a munka. Dudálással jelezték, hogy mikor indul a munka. Reggel 5 órakor ébresztő dudálás volt a kolónia részére, 6 órakor első műszak indítása DUDA! 14 órakor délutáni műszak indítása DUDA! És 22 órakor éjszakás műszak indítása DUDA!

Sajnálom az ott dolgozókat, mikor megszüntették a Lenin kohászati Műveket (LKM) de annak örültem, hogy viszonylag csend lett.

Most már csak a közlekedés hallatszik, csilingel a villamos, robognak az autók, mintha a sztrádán mennének. De ez, már fel sem tűnik. Valahogy úgy beépült az ember életébe.

Örülök, hogy mégiscsak én tudtam megvásárolni az otthonomat.

20116892_819924871499053_2213456307952660343_o.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.