Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4. Új munkahely

2018.01.14

A történet úgy folytatódott, hogy hat hét után visszamentem az Egyetemre, az Olajkutatóba.

Jó volt újra a kollégák között lenni.

Mindig áradoztam az ottani munkatársakról, hogy milyen jó csapat.

Egyszer azt mondta Keresztanyám: „A jó társaságból nem lehet megélni.” Az mondjuk igaz. És csalogatott az ő cégéhez. Sosem szerettem az irodát, de én mindig szófogadó voltam, azért próbálkoztam tiltakozni, de végül mégis ő nyert.

Mindössze olyan másfél évet tölthettem el az Egyetemvárosban.

Onnan átkerültem a Betonelemgyárba, alapokról indulva. Először adminisztrátor lettem, már egész jól püföltem az írógépet. De annyira monoton volt az egész munkaidő alatt ott görnyedni az íróasztal mellett.

Én örökmozgó voltam, nem találtam hozzám illőnek ezt a szakmát.

Ráadásul, – tekintettel arra, hogy a Keresztanyám volt a főnököm (hivatalosan is), nekem sokkal többet kellett teljesítenem. Ott maradtunk túlórázni, a semmire, csak lássák, milyen szorgalmas vagyok. Szerencsére, azért az edzésekre eljutottam. Persze a karom helyrejött, és óvatosan újra jártam tornászni.

(Már nagyon hiányzott a sport, azon túl egy kosárlabdás (testnevelő tanár), aki kinézett magának, és az edzőmmel üzengetett nekem. Mikor először megpillantottam.... szép magas, de szőke? Egy férfi szőke?..... Hamarosan belehabarodtam, de igazi kapcsolat nem alakult ki. Mindketten akartuk, de gyávák voltunk.)

Viszont itt – az irodában – egy fiatalemberrel megkedveltük egymást, házibulikra jártunk, kéz-a kézben. De a kosarast nem tudtam elfelejteni.

Aztán egy új helyre tett át a „főnökasszony” – a gépkönyvelők mellé, hogy tanuljam meg azt a szakmát is. Azzal lehet haladni. Nekem??? Hát én ahhoz végképp nem értettem, de az alapokat leraktuk.

Újabb tipp. El kellene végezni azt a sulit, ami bizonyítványt ad arról, hogy értek hozzá..... Jaj nekem

keresztmami.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ludvignebori@gmail.com

(Ludvigné Móricz Borbála, 2018.01.15 17:59)

Hát... másfelé húzott a szívem.
Rosszacska lettem :) Szerintem jól választottam. Nem mindenkinek adatik meg, hogy olyan munkája lehet, amit szeret is.

ludvignebori@gmail.com

(Ludvigné Móricz Borbála , 2018.01.15 14:58)

Drága jó Keresztmami! Mindig jót akart Neked, de bármilyen szófogadó voltál, csak másfelé is kacsintgattál. Milyen jól tetted, álmaid így valóra váltak!

baranyipalne@citromail.hu

(Baranyi Pálné, 2018.01.14 16:58)

Nem tudsz te lemaradni Erzsike. Köszi, hogy ideértél, köszönöm a hozzászólásodat, következő rész jövő hétvégén. Puszillak

baranyipalne@citromail.hu

(Baranyi Pálné, 2018.01.14 16:44)

Valóban nagyon szófogadó voltál.Nagyon sok mindent megtanultál az életben.Sok ember között forogtál,ezért is vagy jó emberismerő.
Tetszett a történet,várom a következőt.Majd nem lemaradtam.puszi.

katalin.sebestyen@freemail.hu

(Sebestyén Katalin, 2018.01.14 13:37)

Igen,igen. Gondoskodott róla, hogy ne maradjak "kenyér" nélkül. Csak arra nem számított, hogy teljesen más irány kanyarodok, és a színházból fogok nyugdíjba menni.

katalin.sebestyen@freemail.hu

(Sebestyén Katalin, 2018.01.14 09:05)

Egészséges gondolkodású Keresztmama,.....jó a sok szakma,úgy gondolta egy majd beválik............