Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


38. Én kis kertészleány

2018.05.01

Egyszer csak belefáradtam a tópartba, – bár ma is szeretem – de váltottam a kertészkedésre. Mivel panellakó vagyok, kertem sincs, egy kolléganővel kibéreltünk egyet.

Elég messzire esett, viszont városon belül. Egy darabon utazás helyi busszal, utána gyalog séta. De szerettük.

Kissé vad hely volt. Kerítés csicsókából egyik oldalon, a többi nem volt elkerítve. Szerszámos kuckó, nagy, akár egy heverő is belefért volna. Kapu nem volt, de a színházból kaptunk segítséget. Az egyik színpadmester kerített nekünk egy kis kaput. Kár volt. Mindent elloptak

Jó pár évig csak azért is próbálkoztunk. A körülöttünk settenkedők, kifosztottak mindent, mihelyt elindultunk hazafelé. Következő alkalommal teljesen szét volt szedve minden. A kis házikó oldala kiszedve, a pottyantós szintén, a szalonnasütő eltűnt, így hát mi is eltűntünk.

Leadtuk a bérleményt, és máshol kereskedtünk. A régi Avasi Rezervátum szabad területét felosztották és kiadták, termelésre. Ott komoly szabályok voltak. (a voltakat azért mondom, mert már azt is leadtam kb. 10 év után) Ez is bérlemény volt, évi díjjal, betartandó szabályokkal – ezt nem nagyon kedveltem. Szerettem odajárni mindaddig, amíg a városunk ki nem vette a forgalomból azt a buszjáratot, amin átszállás nélkül majdnem a kertkapuig eljutottam. Barátnőmmel ketten gondoztuk a mi részünket, de ő közel lakott, engem megviselt az utazás. Amíg közvetlen járat volt, 18 perc alatt odaértem. Miután azt kivonták a forgalomból, egy és negyed órámat vett el a közlekedési vállalat oda- és ugyanannyit hazafelé.

Feladtam, pedig kertészkedni is szerettem, de legjobb volt a levegőn.

Azóta más hobbim van, arról majd külön mese lesz.

                    eso-utan--eso-elott-2010.-majus-29.-001.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.