Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


34. Segíteni, azon, aki rászorul

2018.04.21

 

Kellett idő mire, elfogadtam, hogy nincs többé, az elérhetetlen szerelem.

Az élet zakatolt tovább.

Az 1980-as években jártam. Volt sok munkám, párhuzamban több előadást is ügyeltem. Ott aztán kellett koncentrálni rendesen, nem volt helye búsulásnak.

Édesapámat 1983-ban veszítettem el, és belsőleg mindig ő járt az eszemben, annyira szeretett, én voltam a mindene. És ezzel együtt, rutinból le tudtam ügyelni egy előadást. A próbák ilyenkor nehezebbek voltak, és csak arra lehetett figyelni. Kalandozásnak helye nem volt.

Egy hosszabb idő után kisimulnak a dolgok, tudomásul kell venni, hogy az élet kegyetlen.

1991-ben (keresztanyám halálával) árvultam el. Édesanyám 1974-ben Édesapám 1983-ban és Anyuci, talán 1988-ban hagyott el.

Már csak egy testvérem volt. Nem találkoztunk túl sűrűn, neki már saját családja volt.

Teljesen önálló lettem, milyen jó, hogy annyi mindenre megtanított az én Keresztmamám. Rendre, fegyelemre, soha fel nem adásra, szeretetre, segíteni azt, aki rászorul. Ezt a mai napig is gyakorolom, pedig nagyon sokszor vagyok türelmetlen. Mert én mindig mindent azonnal akarok csinálni, főleg adni. Attól nagyobb öröm nincs, mint amikor valakit meg tudok ajándékozni....

 

Egyik karácsony előtt pár nappal, elindultam vásárolni. Fűszer boltba mentem. Ott állt egy szegényesen öltözött idősebb férfi, halkan kérdezte meg, tudnék-e rajta segíteni. Pénzt soha nem adok senkinek – ismerjük többnyire italra lenne szükség, és cigarettára.

Megkérdeztem, mire lenne szüksége?

Azt mondta, kenyérre.

Milyet szeretne? -kérdeztem

Egy kilósat

Maradjon itt, úgyis a boltba megyek.

Jöttem a kilós kenyérrel – komolyan mondom, a szeme könnybe lábadt. Én olyan boldog voltam, hogy tudtam segíteni.

Aztán pár nap múlva is ott találtam az üzlet előtt. Nem kért semmit. Mielőtt bementem vásárolni, szóltam neki, várjon meg itt.

A szeretet ünnepe közelgett. Nem csak kenyeret hoztam neki, hanem virslit is, két liter tejet, és egy kis szaloncukrot.

Ismét könnybe lábadt a szeme. És köszönte, és minden jót kívánt nekem. Ettől szebb karácsonyi ajándék nincs. Valakin segíteni. Szerény volt, és szegény.

Ez 2016-ban történ. Azóta nem láttam. De ha arrafelé járok, gyakran eszembe jut.

kenyer_dragul.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

baranyipalne1@gmail.com

(Baranyi Pálné/Erzsike, 2018.04.21 12:04)

Szerintem is. Sokkal jobb adni, mint kapni. Köszönöm a látogatást. Puszi

katalin.sebestyen@freemail.hu

(Sebestyén Katalin, 2018.04.21 12:02)

Így van Katikám. Nagyon jó érzés. Köszönöm a látogatást :)

katalin.sebestyen@freemail.hu

(Sebestyén Katalin, 2018.04.21 11:46)

Adni mindig öröm és nemes !

baranyipalne1@gmail.com

(Baranyi Pálné/Erzsike, 2018.04.21 10:06)

Ez nagyon szép történet.Igen adni nagyon jó érzés.