Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


23. Reménytelen.

2018.03.18

 

Talán másfél évet laktam a színészházban. Egyszer betörték a lakásunkat, egyedül voltam otthon, jó, hogy lánc is volt a bejárati ajtón. Én viszont semmit nem hallottam, pedig ha belép a tolvaj, szinte a szobámba lép. Fülhallgató volt rajtam, hogy ne zavarjak senkit az éjjel hallgatott rádióból (ma is rádió az altatóm).Ha be tudott volna jönni, a vadonatúj irhabundám éppen a kezére esett volna, a fogasról. Még ki sem volt fizetve. Soha nem derült ki, ki feszítette fel a bejárati ajtót. Nem tudtam bemenni dolgozni, mert az ajtót nem lehetett bezárni. Beüzentem a színházba, jó hogy csak próba volt, és nem előadás. A színház küldte a segítséget, és beszereltek egy új zárat. Amint jutott idő, biztosítóhoz szaladtam. Megkötöttem a biztosítást. Kedves lakótársamban meg sem fordult, hogy neki is hozzá kellene járulni. Ő lakta a nagyobb részt.

Aztán egyszer beáztatott a felettem lakó színész, (Ha jól emlékszem Koroknay Géza) de totál beáztunk. Kisvártatva fel is rohant Zsolt, (Körtvélyessy) begipszelt kézzel. Na... ez engem agyonüt. Mondta is a magáét elég hosszan. Betessékeltem, a mi lakásunkba, ugyan nézze már meg, a beépített szekrénybe pakolt ángynemük lucskossá áztak. A konyhaszekrény is ázott rendesen.

Ekkor felmentünk a felettem lakóhoz, akinél a fürdőszobájából ömlött a víz, ő viszont nem volt otthon.

Röviden ennyit.

Amúgy jó volt egy házban lakni sok kollégával, noha néha volt nagy buli – amit én otthon nem nagyon kedvelek, de hát ez a művészek élete. Délelőtt és este dolgoznak, éjjel pedig kikapcsolódnak.

Én mindenképpen szerettem volna már lakástulajdonos lenni, de a Tanácsra számítani nem lehetett. Így Keresztmamival sokszor kerestünk eladó lakást, nézegettük is, de hol volt nekem annyi pénzem, hogy meg tudjam vásárolni. Kilátástalannak tűnt az, hogy valaha is lesz saját otthonom...

fejhallgato.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

baranyipalne1@gmail.com

(Baranyi Pálné/Erzsike, 2018.03.18 09:39)

Mondhatom, többnyire magam harcoltam ki mindent. Amire büszke vagyok, támogatást csak kölcsönbe kértem, el nem fogadtam volna ajándékba.
Köszönöm a látogatást, jövő héten újra írok. Puszillak

baranyipalne1@gmail.com

(Baranyi Pálné/Erzsike, 2018.03.18 09:05)

Zsuzsikám.Látod régen is voltak nehéz időszakok ,amit aztán szépek követtek.Mindig mindent megoldottál,de sokszor ezt neked egyedül kellett.
Puszi.