Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


19. Hazaköltözött

2018.03.10

 

A nagy Ő elhagyta a városunk színházát, és hazaköltözött a fővárosba.

Időnként csendesen sírdogáltam, de megértettem. Családja volt, két kisfia. A gyerekeknek apa is kell. Beletörődtem, de megvigasztalt, a kapcsolatunk elszakíthatatlan.

És valóban. Gyakran járt hozzám, amikor nekem volt időm, én utaztam hozzá.

 

Mikor még nem költözött haza, már lakáskulcsot adtam neki, ha éjjel érkezik, be tudjon jönni. Ugyanis egy alkalommal lemondtam az érkezéséről, mert az előadást – amiben szerepeltünk mindketten –, valamelyik főszereplő, a betegsége miatt lemondta. Elkeseredtem, hogy akkor el sem indult otthonról, hiszen nyilván a titkárság értesítette arról, hogy az előadás elmarad. Kicsit sírdogáltam, aztán esti takarodót fújtam magamnak.

Elmúlt az éjszaka, a kulcsról elfelejtkezett, földszinti lakásban laktam, az ablak alatt énekelte nekem valamelyik színdarab egyik dalát. De én aludtam, mint a bunda. „haza” ment a Színészházi lakásába.

Mikor másnap reggel megjelent, azt mondta: „Tudhatod, ha megígérem, hogy jövök, akkor jövök. Itt énekeltem, az egész ház hallotta, csak te nem”

Innentől kezdve teljes bizalmam volt, amit ígért, azt úgy is tette.

Sőt meglepetés is akadt.

Amikor születésnapom volt, és ő vidéken haknizott, valamilyen divatbemutatón, mondta, nem tudja mikor ér haza (kocsival) Talán Tokajból, de majd pótoljuk a szülinapi köszöntőt.

Eltettem magam másnapra, majd arra ébredtem, olyan félegy körül éjszaka, hogy az ágyam felett áll.

Kulcsa volt, bejött. Elfelejthetetlen az az éjszaka. Rögtön felébredtem, és ő öt percenként vett elő egy ajándékot, és boldog születésnapot kívánt. Egy ruha, meg még egy, fürdőruha, és még valami ruhaféle (ugye divatbemutatóról jött, és a bemutatottakat eladhatták) természetesen a rózsa csokor sem maradt el.

Boldog időszak volt...

szivek.png

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

baranyipalne@citromail.hu

(Baranyi Pálné, 2018.03.10 13:41)

Felejthetetlen a múltam
puszillak

baranyipalne@citromail.hu

(Baranyi Pálné, 2018.03.10 11:18)

Milyen jó visszaemlékezni.Na ez az amit senki el nem vehet az embertől.