Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


15. Űr a lelkemben

2018.02.24

Ahogy szokták mondani, ilyenkor válik felnőtté a gyermek, amikor elveszti a szüleit. Én Édesanyámat veszítettem el ekkor. A lelkem kiürült, csak próbáltam megérteni, mi is történt?

A temetés után visszaálltam a színpadra, mégiscsak felnőtt lettem, akinek fegyelmezni kell magát, a színpadon mindig mosolyogni, bármi is történt. A nagyérdemű nem kíváncsi arra, hogy én kit gyászolok.

Édesapám nagyon elesett lett, ketten éltek a testvéremmel, a már szinte üres családi házban.

Anyuci, velük maradt. Én már régen nem laktam otthon, ezért Anyuci a napjait a saját unokáinál töltötte, akik két bő utcányira laktak tőlünk.

Minden reggel, mint aki dolgozni jár, ment, délután visszatért a „fiúkhoz”

A karácsonyi élet ezután is úgy történt, mint régen, csak sűrű könnyeket pergetve. Egy család Édesanya nélkül a karácsonyfa alatt... mindig könnybe lábadt a szemünk.

Aztán jött egy csavar, pontos dátumra nem emlékszem. A bátyám megnősült, de saját ügyének tekintve, senkit meg nem hívott az esküvőre. Nekem megsúgta. Viszont megtiltotta, hogy elmondjam Édesapának, és én se legyek ott, Nagyon szomorú voltam. Drága Édesanyám, hogyan vette volta? Azt mondta a bátyám, majd megnézhetjük filmfelvételen. (volt egy kamerája, de akkoriban még igazi filmszalagra került fel, – amolyan kezdetleges technika volt ez)

Kérésére természetesen nem árultam el a titkot.

És amikor megvolt az esküvő, valamikor 1979-ben, útban a (pocaklakó) gyermekükkel, hazahozta az asszonyát, úgy állt Édesapa elé: „Bemutatom a feleségemet”

Édesapám annak ellenére, hogy elszomorodott tőle, hogy nem vehetett részt az esküvőn, szeretettel fogadta a menyét. Odaköltözött a sógornőm.

cimg1194.jpg

A szülőházam, amit már átalakított  az új lakó

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

napsi2007@gmail

(Napsi, 2018.02.25 08:25)

Nem kell elfogadnod. Számomra egyre nehezebb az élet. Boldog lehetsz, hogy van családod.

napsi2007

(Napsi, 2018.02.25 08:14)

Az élet nem könnyű.Hogy mikor mit csinálunk, mások számára nem mindig érthető vagy elfogadható.

katalin.sebestyen@freemail.hu

(Sebestyén Katalin, 2018.02.25 05:43)

Sajnos, az élet ilyen. Sajnos a szépből kevesebb jut nekem. Katikám, aranyos vagy, hogy mindig meglátogatsz. Puszillak

katalin.sebestyen@freemail.hu

(Sebestyén Katalin , 2018.02.24 18:25)

Szép és szomorú

Válasz ludvignebori@gmail.com

((Ludvigné Móricz Borbála, 2018.02.24 14:58)

Ez így van. Kiléptünk az ifjúságból, egyre több a gondunk :(

baranyipalne@citromail.hu

(Baranyi Pálné, 2018.02.24 14:56)

És a nehézségekből most is akad elég :( Próbálok minden nehézséget legyőzni. Remélem sikerülni fog

ludvignebori@gmail.com

(Ludvigné Móricz Borbála, 2018.02.24 11:33)

Szomorú idők! Sajnos ezt mindnyájan megtapasztaltuk, ki korábban, ki későbben!

b.v.annagyongyi@freemail.hu

(Anna Gyongyi Babusne Veress, 2018.02.24 08:12)

Ezek szomoru napok lehettek.Te eros voltal, mint mindig!

baranyipalne@citromail.hu

(Baranyi Pálné, 2018.02.24 07:39)

Szomorkás,de az élet nem mindig vidám sajnos.Jutott neked is bőven belőle.Azért mindig átvészeltél mindent.