Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


13. Édesanyám kórházba került

2018.02.17

Nehéz volt átállni az időbeosztásra. Egy napba annyi minden történt, sokszor nem is volt idő hazajönni ebédelni. Másképpen kellett beosztani az időmet.

Sokat jártunk „tájolni”, azaz vidéki színházakba, és kultúrházakba.

A buszos utazást nehezen viseltem, de elszórakoztattuk egymást érkezésig.

Kevés időt tudtam otthon tölteni, mert bizony, a művész világ ilyen összevissza. Ehhez ragaszkodtam, ezt akartam csinálni, lehetőséget kaptam, hát élveztem.

Egyik nap, amikor hazaértem, Keresztmami azzal várt, hogy Édesanyám kórházba került. A diagnózist nem tudta, csak annyit, hogy a szívével van valami probléma. Amikor csak jutott időm, azonnal mentem be hozzá. Nem volt túl jó bőrben, de reménye volt, hogy egy-kettőre hazakerül.

1973 volt. Közelgett a karácsony, és amikor mentem látogatni, olyan jó kedélyű volt, vidáman mondta, hogy az ünnepekre hazamehet. Megkönnyebbülés.

Siettem haza vinni a jó hírt. Édesapát telefonon lehetett elérni, no, az ami nem volt a családi házban, a telefon. Az utcánkban egy dohányboltos néni mindig megengedett egy-egy telefont.

Vártuk, hogy Édesanyám újra közöttünk lehet. Azért még másnap is bementem hozzá a kórházba. Egy szál virágot vittem, mert nem tudtam ötletesebb lenni.

A kórterem ajtaja zárva volt, – kora reggel, mert akkor volt rá időm –, óvatosan nyitottam ki az ajtót. Földbe gyökerezett a lábam..... Édesanyám ágyában más beteg feküdt. Érthetetlenül néztem, kerestem, de az egyik ápoló odalépett hozzám, és ennyit mondott: Menjen haza.......

egy-szal-piros-rozsa.png

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

katalin.sebestyen@freemail.hu

(Sebestyén Katalin, 2018.02.17 16:08)

Katikám, sajnos az élet ilyen már csak ilyen. Ez is az élet része, csak túl korán érkezett.
Puszillak

baranyipalne@citromail.hu

(Baranyi Pálné, 2018.02.17 13:57)

Nagyon ,nagyon szomorú történet.Teljesen átéreztem most a leírtak alapján.Hát igen a te életedben is voltak nagyon szomorú idők.Puszillak.Zsuzsikám.

katalin.sebestyen@freemail.hu

(Sebestyén Katalin, 2018.02.17 10:04)

Istenem,borzasztó.....

b.v.annagyongyi@freemail.hu

(Anna Gyongyi Veress Babusne, 2018.02.17 09:35)

Sajnos nem tudom "lefordítani" amit írtál, ékezet hiányos :( Azért köszönöm, hogy meglátogattál, igazán kedves tőled.

b.v.annagyongyi@freemail.hu

(Anna Gyongyi Veress Babusne, 2018.02.17 09:15)


Ev nagyon szomoru! Ahogy kozoltek mellbevago!

napsi2007@gmail.com

(Napsi, 2018.02.17 09:05)

Ezek felejthetetlen bánatok.

ludvignebori@gmail.com

((Ludvigné Móricz Borbála, 2018.02.17 09:02)

Köszönöm az együttérzésedet.

ludvignebori@gmail.com

(Ludvigné Móricz Borbála, 2018.02.17 09:00)

Sajnos én is átéltem ugyanezt, amit Te! Ismerem az érzést,nem is tudom hogyan kerültem haza a kórházból. Szomorú valóság, de muszáj továbblépni! Neked is sikerült! Puszillak.

tudod

(Napsi, 2018.02.17 08:28)

Sajnos ezt sokan átéltük és ahogy tellik az idő egyre fájdalmasabb...